énblog bejegyzései 
re-start
Rég nem írtam már ide, sok-sok hónap telt el azóta, hogy utoljára pötyögtettem magánjellegű témákkal kapcsolatos bejegyzéseket. Mivel elég nehéz folytatni bármit is ekkora szünet után, ezt a blogot, vagy vegyes tartalmú naplót – az lesz egyáltalán? – sem lesz könnyű.
Még mielőtt újabb bejegyzésekkel tisztelném meg – főleg - magam és a ritkán erre tévedőket, kötelességemnek érzem, hogy kikerekítsem a régi bejegyzéseket, hogy teljes legyen a kép.
Az internet kérdés megoldódott szerencsére, körülbelül egy hónappal az előző bejegyzés megírása után. Tehát végre sikerült megszabadulnom az előző (gyűlölt) szolgáltatótól, és a T-Hóm is sikeresen kibővítette rendszerét, amibe immár én is belefértem. Szóval nemsokára egy éve lesz, hogy az előfizetőjük vagyok, és azt kell mondanom a jobbik, tehát az elégedett fajtából. Ennyi idő alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy otthonom világháló nélkül maradt, s akkor is mindössze egy órácskára. Ekkora időintervallum alatt az előző, nóném pancserek társasága, már egy hónap kihagyással „örvendeztetett” volna meg.
Ami az újságírót illeti, vele kapcsolatosan nincs fejlemény. Nem jelentkezett, én sem zaklattam, szóval a profik véleményezése nélkül lépdelek tovább az amatőr újságírók (á, túlzó kifejezés, maradjunk a cikkírónál) rögös útján, amiben nem segít, hogy még mindig másutt keresem a kenyerem. Ebbe persze most nem megyek bele, lesz még ezeken a hasábokon elég panaszolás ezzel kapcsolatosan…
Azt hiszem ennyi éppen elég az újrakezdéshez, rövidesen gyártom a bejegyzéseket. Ahogy elnézem, még ma hozzá is látok, hála a munkatársaknak... Addig is élvezzétek a napsütést, és használjátok ki a nyár maradékát.
té-hóm, avagy az eszed hun van? otthón!
Igen, gondoltam ideje leváltani a mocskos, szemét, csaló internetszolgáltatónál köttetett előfizetésemet a két éves hűségnyilatkozat lejártának alkalmából, s végre valóban szélessávhoz jutni az internetezéshez. Mifelénk a jelenlegi radioweb-en kívül csak a T-Home szolgáltatása elérhető (?), ezért meg is rendeltem a jelenleg igénybe vehető legkedvezőbb csomagot, melynek már a kipostázott szerződését is aláírtam és vissza is küldtem az illetékeseknek. Ehhez képest a mai napon (a megrendelést követő harmadik, illetve a szerződés visszaküldését követő második hét után) érkezett egy levél, melyben sajnálattal közlik, hogy a szolgáltatás a lakhelyemen nem érhető el, vagyis nem vehető igénybe. Gondoltam bizonyára valami tévedésről lehet szó, ezért fel is hívtam a megfelelő telefonszámot.
Az ügyintézővel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a központi felmérésük szerint engem nem tudnak csatlakoztatni a meglévő rendszerre. Ekkor én nagy mellénnyel hivatkoztam a megrendelés idején, a munkatársuk által nyújtott információra, miszerint az akkor elvégzett mérés szerint akár 15 megabites sávszélességet is elbír a rendelkezésemre álló telefonvonal. Kérdeztem, hogy akkor az hová tűnt, illetve, hogy mégis miről beszélnek? A férfinéven bemutatkozó, nőies hangú kollega szerint az a mérés csak 90%-ban megbízható, előfordulhat, hogy annak ellenére mégsem lehet igénybe venni a szolgáltatást. Hiába magyaráztam tovább, hogy a tőlem 50 méterre élő ismerősömnek épp az elmúlt héten, pénteken kötötték be a netet, állítása szerint ez az én esetemtől totál független, mint ahogy az is, hogy lakhelyemen már rajtam kívül minden igénylőnél aktiválták a T-Home valamely csomagját.
Lenyelve ezt a f@szságot kíváncsi voltam, hogy mégis honnan értesülök majd arról, ha elérhetővé válik a szolgáltatást. Újból meg kell rendelni, s majd csak azután derül ki. - Hangzott a válasz. Értesítést nem küldenek? – Kérdeztem. NEM. Akkor jó. Vagyis rendeljem meg 60x-or, küldjem vissza a szerződést ugyan ennyiszer, hátha valamikor majd be is kötik? Pontosan. Igazából mindössze két dolog tartott vissza attól, hogy ne küldjem a kedves édesanyja méhébe vissza bele az úriembert, mégpedig az, hogy jobb modorú vagyok én annál hála szüleim nevelésének, plusz a „Tájékoztatjuk, hogy munkatársunkkal folytatott beszélgetését rögzítjük.” figyelmeztető mondat is ott visszhangzott mérges kis kobakomban.
Így utólag nem tudom eldönteni, hogy mi a felháborítóbb: az hogy mindenkinek lehet csak nekem nem, vagy hogy a szerződést hamarabb kiküldték, mint a meglehetősen negatív tájékoztató küldeményt? Ami tuti: ügyintézésből 1-es, tájékoztatásból 1-es, szolgáltatásból 0-s, úgyhogy köszönjük Emese.
Újságírónak szavát el ne hidd!
Történt nem is olyan régen, hogy felkerestem (persze csak az internet adta virtuális lehetőségek egyikén keresztül) egy neves és joggal elismert újságírót azzal a célzattal, hogy figyelmébe ajánljam egy-két írásomat, amolyan olvasásszerű cselekedetre. Nem munkát vártam én ezért cserébe, csak néhány értelmes, objektív, értékelő mondatot válaszüzenet formájában - amire még ígéretet is kaptam -, ám e vágy egy fél év elteltével sem teljesült. Ekkor aztán maradék pofátlanságomat is összegyűjtve írtam egy újabb levélkét, amiben nem – na mivan má’ baszod stílusban, de azért emlékeztettem a tisztelt címzettet, hogy volt egy eddig be nem teljesített ígérete. Erre replit (reply) már nem kaptam, de az úriember kis idő elteltével eltűnt a digitális éter szemetesládájában - úgy értem regisztrált profil szintjén-, egyszerűen törlődött.
Bár nem feltételezem, hogy az én félévente esedékes zaklatásaimnak volt köszönhető eme megrázó esemény, azért elgondolkodtató a rövidke kis történet. Szerencsére később aztán kiderült, hogy egyfajta közösségi, szocializálódási re-start keretén berül törölte, majd újraregisztrálta magát az illető, mindazonáltal a legutóbbi alkalommal már elfogyott a bőr a képemről, így a sok ismerősét megunó hivatásos újságíró urat már nem kerestem fel harmadszor is, inkább lemondtam munkáim szakmai értékelésről.
Mi a tanulság ebből az egészből? Nem sok semmi. Vagy esetleg annyi, hogy ne legyé’ hülye, a befutottak úgyis lekakikálják a kobakodat, meg egyébként is elfoglaltak ahhoz, hogy elolvassák a Te 10 ezer karakterből álló agymenésedet. Igaz ami igaz, a belekukkantáshoz még az a 6 perc sem feltétlenül igényeltetik, ami alatt ugye 2x végigolvasható egy ilyen szösszenet, feltéve persze, hogy rendelkezünk magas szintű általános iskolai végzettséggel avagy - ha úgy jobban tetszik - 8 osztállyal.
- Csip-csiripp
