munkablog bejegyzései 
„Minőség elérhető áron”
Szól a reklámszöveg megannyi filmet megszakító, ráadásul azt hosszú percekkel meghosszabbító blokkban, s annak ellenére, hogy az informatika világában szerencsére gyakran igazolódik az agyonhasznált mondat -amit egy bazinagy hypermarket láncnak köszönhetünk-, akadnak monumentális ellenpéldák is.
Főnököm utasítására átgaloppoltam az intézmény második épületébe, ahová új számítógépek érkeztek. (Igen, számomra is alig hihető esemény volt ez, de valamelyest realizálta bennem a helyzetet, hogy én nem kaptam másik PC-t). Feladatom mindössze annyi volt az értékesítő cég által már összerakott és előtelepített gépekkel, hogy felvarázsoljam azokra a gyári meghajtóprogramokat (drivereket). Mint amolyan bónusz questként létre kellett hoznom egy-egy korlátozott fiókot is az oprendszeren belül, s a már meglévő rendszergazda profilnak adnom kellett egy szépséges jelszót. Ám a munkafolyamat közben, pontosabban annak kezdetén érdekes jelenségre lettem figyelmes.
Miután a gépek sikeresen elindultak s a rendszer is betöltődött, kezeim közzé véve a billentyűzeteket, rögtön nekiláttam a rettentő összetett feladatok végrehajtásának, ám az első gomb lenyomásakor odanemillő elégedetlenkedésbe ütköztem a gép részéről. Nem örült túlzottan a nyomkodásaimnak, amit a [pécészpíker] recsegtetésével hálált meg. Ekkor persze jött a szokásos ellenőrzés, hogy kiderüljön vajon a megfelelő helyre van-e csatlakoztatva a perifériánk, és ha igen legalább jól? Bár minden rendben volt látszólag, a biztonság kedvéért megtörtént a ki- majd újra bedugás és az elmaradhatatlan újraindítás is, hogy ne rakoncátlankodjon tovább a rendszer, s bár a papírforma szerint immár mindennek mennie kellett volna mint a karikacsapás, mégsem gurultunk sehová. Érkezett a felismerés, billentyűzet nemnó (igen így N-el!), hajint, csere és kész. Aha, ahogy azt elsőre elképzeltem: sorra fedeztem fel a kidobálni való klaviatúrákat, úgy, hogy minden lehetséges konfigurációban kipróbáltam a kérdéses eszközöket. Másik gépen, sőt más típusú alaplapra épülőn is jelentkeztek a nem kívánt mellékhatások melyeknek hála bebizonyosodott a feltételezés: selejtes szériát küldött a gyártó.
No de kérem, hogyan lehet 55 billentyűzetből 37 gyárilag selejt? Napjainkban, mikor a mosóporok már akkora intelligenciahányadossal rendelkeznek, hogy szépen megkérik a makacs foltokat, legyenek szívesek kifáradni a ruha szálai közül? Hát így. Az abszolút névtelenség és a médintájván felirat alapján levonhatjuk saját, talán picurit negatív következtetéseinket, s szinte már látjuk is magunk előtt a produced by szalmakunyhó kisipari egységek (rém)képeit, ahol a korábban mosógép elektronikát előállító bennszülöttek épp a billentyűzetgyártásra állnak át, szebb szóval kifejezve a műveletet: „szakosodnak”. Előfordulhat, hogy valamilyen banális véletlen folytán pont egy mosásprogram-vezérlő csipet integráltak a klaviatúra nyáklapjára, s ezért sípol a gép eszeveszettül és végeláthatatlanul, miután a PS2-es csatolóba illesztett eszközt érzékeli? A megfejthetetlen kódsorozat esetleg arra figyelmeztet, hogy az önteszt folyamán nem talált a rendszer öblítő adagolót, vagy úgy érzékeli, hogy nyitva maradt a betöltő ajtó? Lehet, hogy egy ultra eco (energiatakarékos) mosás, öblítés, centrifugázás munkafolyamatot végrehajtana a billentyűzetnek álcázott eszközünk a megfelelő hardverre csatlakoztatva, ám amire hivatott volna a termékleírás és a felépítés alapján, azt furcsamód képtelen elvégezni.
Következhetett a hosszas magyarázkodás, -s mivel magától értetődő módon úgyis sorra végigkérdezik az általad már kipróbált csere-bere sorrendet-, szépen meg is mutogattam, hogy biza nem beszélek badarságokat. Hümmögve elfogadták a tényállást, s miközben durcásan azon gondolkodtak hogyan magyarázzák meg ezt a nagykereskedésnek, garanciában kicserélték a temérdek billentyűzetet. Ám még így is szerencséjük volt a kedves bolti kollegáknak, mert a két fasorral arrébb összeállított, szintén nóném optikai egerek többnyire működnek, holott mindössze színükben térnek el a működésképtelen klaviatúrahegyektől. Anyagminőségben és technológiai színvonalban egyértelműen megegyeznek. No, remélhetőleg az illetékesek megtanulták, hogy a 800 forintos hogyishíjják’ billentyűzet megvásárlása nem feltétlenül kifizetődőbb a mindössze 200 forinttal drágább márkás megoldásoknál.
Intel Extreme Graphics 2
Persze, extrém. Tényleg az. No nem teljesítményben, inkább a rendeltetésnek nem megfelelő működésben. A félreértések elkerülése végett tisztáznám: nem személyi számítógépemben használok ilyen szuper, integrált csodát: munkahelyi masinériámban ver a sors ezzel a videóvezérlő chippel. Noha nagy általánosságba véve nem is lenne okom panaszkodni, hisz jelenlegi munkám elvégzésére elegendő lenne az a teljesítmény (beszélhetünk ilyenről?) amit nyújtani tud, ám mostanság már olyan anomáliákat generál véletlenszerűen, hogy az már fáj. Az asztalra vetett jobbklikk például nem csupán a menü felbukkanását eredményezi, de egy szép és nagy vibrálást is a monitor képernyőjén, mintegy mellékhatásaként a műveletnek. Magától értetődő módon ezt egy átlagos rendszergazda (ha lenne ilyen a munkahelyen) nem tudná mire vélni, és arcáról sütő tudatlanságával 'aszondaná: kellene egy új monitor.
Valóban, nem ártana már lecserélni a 15”-os és legalább ennyi éves CRT (LG Studioworks) monitort, mert azon túl, hogy kiégeti a szemem a villódzásával, elég nehézkesen olvasható már szegényke. No de ettől eltekintve nincs vele baj, s a fenti jelenséget sem ő okozza, mint ahogy az olykori (még nem gyakori) elfeketedést sem, amiből csak néhány másodperc elteltével képes feleszmélni a megjelenítésért felelős chip. Kicsit bosszantó, hogy csak azon menük és alkalmazások megjelenítésénél ugrál, vibrál a kép, amelyeknek van némi köze a videóbeállításokhoz, de amíg nem pusztul el teljesen szegény integráció, addig nem rimánkodok valami szutyokért az AGP foglalatomba (bizony, még ilyen géppel szenvedek), bár nem mintha kapnék bármit is, a "nincs rá keret" sablon okán. Viszont ha nem készül majd el a dokumentum, amit két gép összeszerelése és telepítése között készítek, bizony elverik a port a hátamon. Jó volna már ha tisztázódna a munkaköröm és esetleg átvedlenék rendszergazdává -jaj csak el ne hülyüljek én is, s csodálkozzak majd a saját gépemen, hogy mi lelte a „monitort”-, mert ez az informatikai mindenes szerepkör már nem olyan kényelmes...
- Csip-csiripp
