játékbemutató bejegyzései 
Újságírónak szavát el ne hidd!
Történt nem is olyan régen, hogy felkerestem (persze csak az internet adta virtuális lehetőségek egyikén keresztül) egy neves és joggal elismert újságírót azzal a célzattal, hogy figyelmébe ajánljam egy-két írásomat, amolyan olvasásszerű cselekedetre. Nem munkát vártam én ezért cserébe, csak néhány értelmes, objektív, értékelő mondatot válaszüzenet formájában - amire még ígéretet is kaptam -, ám e vágy egy fél év elteltével sem teljesült. Ekkor aztán maradék pofátlanságomat is összegyűjtve írtam egy újabb levélkét, amiben nem – na mivan má’ baszod stílusban, de azért emlékeztettem a tisztelt címzettet, hogy volt egy eddig be nem teljesített ígérete. Erre replit (reply) már nem kaptam, de az úriember kis idő elteltével eltűnt a digitális éter szemetesládájában - úgy értem regisztrált profil szintjén-, egyszerűen törlődött.
Bár nem feltételezem, hogy az én félévente esedékes zaklatásaimnak volt köszönhető eme megrázó esemény, azért elgondolkodtató a rövidke kis történet. Szerencsére később aztán kiderült, hogy egyfajta közösségi, szocializálódási re-start keretén berül törölte, majd újraregisztrálta magát az illető, mindazonáltal a legutóbbi alkalommal már elfogyott a bőr a képemről, így a sok ismerősét megunó hivatásos újságíró urat már nem kerestem fel harmadszor is, inkább lemondtam munkáim szakmai értékelésről.
Mi a tanulság ebből az egészből? Nem sok semmi. Vagy esetleg annyi, hogy ne legyé’ hülye, a befutottak úgyis lekakikálják a kobakodat, meg egyébként is elfoglaltak ahhoz, hogy elolvassák a Te 10 ezer karakterből álló agymenésedet. Igaz ami igaz, a belekukkantáshoz még az a 6 perc sem feltétlenül igényeltetik, ami alatt ugye 2x végigolvasható egy ilyen szösszenet, feltéve persze, hogy rendelkezünk magas szintű általános iskolai végzettséggel avagy - ha úgy jobban tetszik - 8 osztállyal.
- Csip-csiripp
